tahitothlaszlo.hu
Tahi Tóth László
Előadás Életrajz Színházi szerepek Filmszerepek Diszkográfia


Sherlock Holmestól Piton professzorig
a MagyarSzinkron.hu által készített interjú


Egy napsütéses szombat délutánon találkoztunk Tahi Tóth Lászlóval a Vígszínházbeli öltözőjében. A művész úr mosolyogva fogadott minket, és rögtön Sherlock Holmesról kezdett el mesélni, pontosabban a magyar fan-klubról akikkel nemrég találkozott. Az Othello tévéfelvétele előtt szívesen beszélt nekünk színházról, szinkronról és számos emlékezetes szerepéről.
Vígszinház
- Hogyan került a színészi pályára?

- Mindig is gátlásos voltam, sem általános iskolában, sem a gimnáziumban nem álltam ki szavalni, nem is tudták, hogy szeretem az irodalmat, a verseket. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségiztem, apám után én is festő szerettem volna lenni. Volt ott egy vagány haverom, igazi színészalkat és vele jelentkeztünk a Színművészeti Főiskolára. Ahogyan az lenni szokott, engem felvettek, őt nem. Édesanyámtól örökölhettem a színészi tehetséget. Amatőr előadásokban játszott és idegenvezetőként dolgozott. Volt egy műsora, amit bemutatott a csoportoknak, nagy sikerrel. Egyébként a hét gyerekből hárman lettünk színészek. Egyik öcsém Tahi József néven a Pesti Magyar Színház tagja, a másik pedig Tóth Tahi Máté néven a Győri Kisfaludy Színházban játszik. Ők is hűségesek a színházukhoz, akárcsak én. A pályám jól indult, szerencsés voltam. Az osztályfőnököm, Várkonyi Zoltán volt akkoriban a Vígszínház főrendezője és művészeti vezetője, így harmad- és negyedéves gyakorlataimat itt töltöttem, majd ide is szerződtem. Hosszú évtizedek után a mi osztályunk volt az első, ahol a pályakezdőknek nem kellett kötelezően két évre vidékre menniük. Éppen idén van 45 éve, hogy a pályára léptem.

- Mennyire lepte meg a szüleit, hogy a Képzőművészeti után a Színművészetire jelentkezett?

- Eléggé meglepődtek. Apám szigorú ember volt, de az volt neki a lényeg, hogy a gyerekek jó és értelmes dolgokkal foglalkozzanak, én pedig ezt teljesítettem. Bár még két testvérem itt végzett, nem hatódott meg tőle és nem foglalkoztatta, hogy ilyen nehéz volt bejutni. A Popfesztivál volt az első, amikor szóltam neki, hogy eljönne-e a premierre. A darab úgy kezdődik, hogy szénabálákat hordunk be, azokkal alakítjuk ki a játékteret. Látom, hogy apám öt perc után feláll az első sorból és kimegy. Utólag jutott eszembe, hogy szénanáthája volt és azért ment ki, mert elkezdett tüsszögni. Szóval ennyi maradt meg neki abból, hogy a fia főszerepet játszik.

- Említette, hogy két öccse is színész. Játszottak együtt valamiben?

- A hét gyerekből először hat fiú született, majd az egyik iker lett kislány. Egy szilveszteri műsorban négyen léptünk fel együtt fiúk, egy diszkós testvérünkkel kiegészülve. Máté öcsém még főiskolás volt, amikor egy Shakespeare darabban partnerek voltunk. Arthur Miller: Az ember tragédiája című darabjában játszottam együtt Jóska öcsémmel, én voltam Lucifer, ő pedig Ádám.

- Pályája elején ki volt az, aki mellett szívdobogva állt a színpadon?

- Kissrácként az Ugocsa moziban legalább húszszor láttam a Liliomfit, rajongtam Darvas Ivánért. Negyedéves főiskolásként megkaptam Krúdy Gyula: A vörös postakocsi című művének egyik főszerepét, Rezeda Kázmért, gróf Alvinczit Darvas Iván játszotta, a nőt pedig, akiért versengtünk, Halász Jutka. Ott álltam Darvassal szemben a színpadon, egymásra fogtuk a pisztolyunkat. Hihetetlen, mekkorát fordult a világ: az egykori mozizó kisfiúból a partnere lettem.

- Melyek a legemlékezetesebb szerepei?

- Sok szép feladatot kaptam, bár a színházi élet nem nagyon becsüli a vidám műfajt. A televízió viszont előszeretettel foglalkoztatta azt, akinek volt komikus vénája. Készült velem egy burleszk Variációk címmel, ami hetente került adásba és nagy népszerűségnek örvendett. Olyannyira, hogy egy angol televízió is leadott néhány részt és Benny Hillhez hasonlítottak engem. Ezt szégyellnem kellett, mint drámai színház tagjának. Ennek ellenére azért voltak bátor rendezők, akik eljátszattak velem nagy főszerepeket: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Házmestersirató, Csehov: Platonovjának címszerepe és rengeteg egyéb.

- Mikor kezdett el szinkronizálni?

- Még másodéves főiskolás voltam, amikor kihívtak a Pannóniába. Az első két évben nem szerepelhettem nyilvánosan, ezért igencsak meglepődtem. A rendező viszont ragaszkodott hozzám és azt mondta, majd más néven mondanak be a főcímnél. Ez a film A hosszútávfutó magányossága volt, ahol Koncz Gábor szinkronizálta a főszereplőt, én pedig a haverját. A Bartók moziban többször is megnéztem a filmet, figyeltem, hogy rajta van-e a hangom a figurán, el lehet-e hinni, hogy ő beszél. A szinkronizálás a színész munkájának egyik színes része, bár megosztja a színészeket: van, aki szereti és van, aki tiltakozik ellene és nem is vállal ilyen feladatot. Van, akit azért idegesít, mert sok mindenre kell koncentrálni: figyelni kell a filmbeli mozgásokat és azt el kell tudni hanggal játszani. A rádiózáshoz tudnám hasonlítani. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, mert szinkronizálhattam Hamletet, tavaly pedig eljátszhattam az Egy őrült naplója című monodrámát, és ezeket a szerepek szerepeinek tartják. Darvas Iván tette ilyen naggyá ezt a darabot, és aki ezt eljátssza, az már mindent tud a színházról és a szerepről.

- Egy ilyen előadás után mennyi időbe telik újra Tahi Tóth Lászlónak lenni?

- Egy nagyobb sportteljesítményhez tudnám hasonlítani. Az ember végiggondolja a hibáit, mennyit lépett előre, mit csinált másképp. Ha valaki, aki megnézte az előadást hozzátesz ehhez, az szintén segít. Hamar vissza tudok zökkenni a való életbe és vissza is kell. Nem szabad benne maradni az álomvilágban, mert tévutakra vezet és jó néhány színésznek ez okozta a végzetét. Nekünk is meg kell küzdenünk a mindennapi problémákkal: én is megyek hivatalokba, intézem az ügyeimet, ez az élet.

- Sok jó szinkronszerep megtalálta.

- A Pannónia Filmstúdió volt akkoriban ennek a fellegvára, csak ott készültek szinkronok, de ott voltak a rajzfilmkészítők és a bábfilmesek is. Jó hangulat volt, mert itt találkoztak össze a különböző helyekről jövő színészek. Itt dolgoztak a dramaturgok és a fordítók is, az ő kezükből került a rendezőkhöz, majd a színészekhez a szöveg. Legendás szinkronrendezők dolgoztak ott akkoriban. Sajnos mostanság a sok kis stúdió miatt erre a nagy együttlétre már nincs lehetőség. Akkor még voltak rendezőasszisztensek is, akik a technikára ügyeltek és közben nagy mesterektől tanultak és közelről figyelhették nagy színészek munkáját, aztán belőlük is rendezők lettek. Ez a nagy műhely azonban a privatizálással megszűnt. Az új stúdiók korszerűsödtek, fejlődtek technikailag, így a munka is felgyorsult. Vannak olyan összeszokott rendezők és színészek, hogy egyből felvételt csinálnak, próba nélkül. Rengeteg iskola van, ahol szinkronszínészeket képzenek, akik kizárólag erre a terültre specializálódnak. Emlékszem, régen, ha fél napot szinkronizáltam, megéreztem anyagilag, de ma már nem így van.

- Emlékezetes alakítást nyújtott az Esőemberben.

- Arra a munkára nagyon készültem, mert Dustin Hoffmann mesterien játszott benne. Nagy volt a felelősség, nehogy elrontsam az alakítását. Többször meghallgattam és megnéztem egy-egy jelenetet és sokszor én kértem, hogy hadd csináljam meg még egyszer. Rudolf Peti is nagyon jó volt benne Tom Cruise magyar hangjaként. A rendező igényes munkát akart, nem engedte, hogy hajtsanak minket. Talán ez volt a legérdekesebb munkám.

- Hogyan került kapcsoltba Dustin Hoffmannal?

- Az első nagy találkozásunk az Éjféli cowboy volt. Szenzációs alakítást nyújtott benne, nagyon kellett figyelnem, nehogy túljátsszam és ne csináljak mindenből poént, amit mond. Kell egy bizonyos érzékenység a szinkronhoz, mert ez is egy művészi alakítás. Aztán egyre többször hívtak engem hozzá. Szinkronizálhattam őt például a Parfümben és Az ügynök halálában is, amely szerintem a legjobb szerepe. Játszotta színházban is és lehet is érezni, hogy ez egy igazán minőségi alakítás. Másképp tanul meg az ember egy színházi szerepet, mint egy filmest. A filmszerepet a forgatás után elfelejtheti, de a színházi szereppel együtt megy haza az ember és ezt nála is lehet érezni, hogy sokáig együtt élt a szereppel.

- És a Harry Potter?

- Belekerültem az első részbe, aztán jött a következő és így tovább. Írták is akkor egy újságban, hogy Tahi Tóth azt sem tudja, mi az a Harry Potter. Ez így természetesen nem igaz, de azt valóban nem tudtam, hogy ennyire népszerű. Egyébként Alan Rickmant is szeretem szinkronizálni, mert nagyon jó színész.

- Itt sokat dolgozott gyerekkel. Ez mennyiben más munka?

- Ma már ott tart a technika, hogy külön veszik fel a gyerekeket, hogy ne kelljen kivárni, ha esetleg nem sikerül egy-egy jelenet. Én egyébként is szeretek egyedül állni a mikrofonnál, mert így, ha elrontok valamit, nem tartom fel a partneremet. Vannak egyébként még olyan színészek, akikhez rendszeresen engem hívnak, például Robert Redford vagy Pierre Richard. Vele még idősebb korában is összehoztak, először meg sem ismertem, hogy ő az.

- Emlékezetes szinkronszerepe Sherlock Holmes, akinek úgy tudom, rajongója is.

- Ez így van. Amikor Londonban jártam, elmentem a Baker Streetre a házába, amely tele van szuvenírekkel. Vettem egy kalapot, egy pipát és egy nagyítót. Persze ott senki nem tudta, hogy én szinkronizáltam őt. Sajnos Jeremy Brett már nem él, de a sorozat fennmaradt, így még sokáig emlékezni fognak rá.

- A Kung Fu Panda című rajzfilmben is hallhattuk önt.

- Ezzel ugyanúgy voltam, mint a Harry Potterrel, hogy utólag tudtam meg, mennyire népszerű. Többen megállítottak, hogy "tényleg te voltál benne?"

- Mennyire más egy rajzfilmet szinkronizálni?

- Kicsit nehezebb, mert az állat arcáról nehezebb olvasni, mint egy emberéről. Az amerikai stúdióknál egyébként úgy szokott lenni, hogy hangmintát kell nekik küldeni és az alapján bemérik a hangszínt, hogy ugyanolyan tartományba esik-e, mint az eredeti. A Kung Fu Pandát is Dustin Hoffmannak köszönhetem.

- Vissza szokta nézni azokat a filmeket, amikben szinkronizál?

- Nem tudom mindet számon tartani, hogy éppen hol vetítik. Sokszor véletlenül kapom el valamelyiket. A Hamletet már említettem a nagy szinkronszerepeim közül. Ez azért volt érdekes, mert Londonban láttam az előadást Derek Jacobival a főszerepben és utána én szinkronizálhattam őt. Aztán ott van a Mezítláb a parkban, amire behívtak Robert Redfordhoz, Jane Fonda pedig Halász Jutka volt. Egy évvel később egy másik stúdió is behívott rá, akkor Almási Éva szinkronizálta Jane Fondát, és készült egy harmadik változat is Pápai Erikával.

- Hogyan kapcsolódik ki sok elfoglaltsága mellett?

- Ma 9 órától a Feneketlen-tónál kezdődött a Bárdy-kupa elnevezésű teniszverseny, melyre politikusokat, színészeket és újságírókat hívtak meg. 25 éve vagyok a Művész SK elnöke, így én is ott voltam és teniszeztem délelőtt, de el kellett jönnöm, mert fél 3-kor kezdődött az Othello kamerapróbája, mert felveszik az esti előadást. Sajnálom, hogy ott kellett hagynom a partneremet, mert jól álltunk, akár meg is nyerhettük volna. Este lesz a díjkiosztó és bejön Bárdy Gyuri is, aki éppen ma 90 éves. Úgyhogy ez a napom egy kicsit hosszú, de nem baj, mert csupa jó dologban vehetek részt.

- Említette, hogy festőnek készült. Szokott festegetni, rajzolni?

- Néha unalmasabb olvasópróbákon lerajzolom a partnereimet. De volt már legalább tíz önálló kiállításom és ugyanannyi vegyes is. Sok olyan színész van, akik szívesen festenek, rajzolnak.

- Most milyen darabokban láthatjuk önt?

- Hála az égnek elég sok van most: A kertész kutyája, Othello, Játék a kastélyban, Hárman a padon, Szerelem, Ó!. Ez most a kedvencem, Lukács Sanyival és Hegyi Barbarával játsszunk benne, a Hárman a padonban pedig Vári Évával és Szilágyi Tiborral. Remélem, ezek megmaradnak jövőre is. Amit már biztosan tudok, hogy itt a Vígszínházban szeptembertől a Monokli című darabban fogok játszani, nyárra pedig két film van tervbe véve. Nyilván az ember főleg azt a szerepet várja, ami kedvére való és mivel a színészekben nagy a fontossági vágy, ezért azokat a darabokat szeretem, amiket én viszek el a hátamon, amik az én figurámról szólnak, hiszen az ember ezekért a szerepekért megy színésznek.

Budapest, 2011. május 28.
Az interjút készítette: Vali & Luke
A cikk a MagyarSzinkron.hu oldalon jelent meg.




Színházi Szótár Videótár Videótár Vendégkönyv A honlapról
Tahi Tóth László
tahitothlaszlo.hu